„… egy másik-új világ, amelyért „megküzdöttem”, s amely szó szerint a lábam alatt „hevert”, s amelyet „csak” meg kellett látnom!”
Kinek mi jut eszébe elsőként erről a szóról? Az „új” kifejezést meghallva, nekem azonnal a „régi” kifejezés jut az eszembe. Hiszen ha újról beszélünk, akkor lenni kell réginek is, mint viszonyítási pontnak. De mihez képes új az új? Miben új? Kinek új? Mit gondolunk az újról? Vajon attól, hogy új, akkor jobb, mint a régi?
Frissen végzett szupervizorként életemben először utaztam hátizsákos nyaralásra. A lányom születésnapi ajándékaként együtt jártuk be Lisszabon városának legismertebb és a turisták számára kevésbé ismert helyeit. S új élményként ezen a nyaraláson éltem át legintenzívebben a szupervízió egyik lényegét: a perspektívaváltás általi új nézőpontok és új élmények kavalkádját a gyakorlatban és a valós életemben is.
A várossal szemben található a környék legmagasabb látnivalója, a Santuario de Cristo Rei – a 82 méter magas Jézus Krisztus szobor, amely a város Tejo folyója felett átívelő 2277 méter hosszú függőhíddal együtt a városnézés során különböző nézőpontokból került a látószögembe. Máskor is láttam már szobrokat közelről és távolról, de friss szupervizor végzettséggel egy újfajta izgatottság fogott el a szobor tetejéről való kilátás lehetősége kapcsán.
Azt éreztem, hogy kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor szupervizáltként benne vagyok egy aktuális szakmai helyzetben, s ebből a helyzetből látok egy képet, majd ez a kép az ülés végén más oldalról, más perspektívákat meglátva át tud színeződni és át tud alakulni… új érzésekké és új megoldásokká. A tűző napsütésben nem volt könnyű az út a kikötőből a szoborig. Mint ahogyan sok esetben a szupervízió folyamata sem könnyű…
Azonban a szobor tetejéről, egy új magasságból és perspektívából a város egy másik arca tárult elém: egy másik-új világ, amelyért „megküzdöttem”, s amely szó szerint a lábam alatt „hevert”, s amelyet „csak” meg kellett látnom! Hazahoztam az élményt, az emlékét fotók formájában kinyomtattam és kitettem a lakásomban, hogy emlékezzek az új perspektívák meglátásának fontosságára!
Mert az „új” szó fogalomként számomra most az új szupervizori hivatásomat jelenti. Ugyanakkor melléknévként értelmezve a szót egy nem olyan régen kialakult, megszerzett és a régebbit felváltó új gondolatok, érzések és cselekvések sorozatát hordozza magában! Persze tudom, hogy az én személyiségem számára fontos a változások általi új élmények sorozatos kutatása, míg mások félnek az újtól… Mert az új gyakran átalakulással, a régi lerombolásával, eltörlésével jár együtt. Épp ezért nem is olyan könnyű annak eldöntése, hogy az új a régihez mérten biztosan jobb lesz-e…
Egy biztos: az új tudásomhoz időre, tapasztalásra és a szupervíziók általi reflektálásra volt szükségem, hogy mostanra már tudatosabban vehessem észre egyre több mindenben az „újat”. S ehhez a felfedezésemhez mostanra már nem szükséges több ezer kilométert repülnöm és 82 méter magasságot megmásznom….
Kiss Ilona szupervizor
A képek a szerző tulajdonában vannak.
#új, #perspektíva, #szupervízió, #reflexió, #változás