In memoriam Gulyás Vince
2025. november 28-án gyűltünk össze először és valami olyasmi kezdődött el aznap, amiről akkor még nem tudtuk, hogy hagyománnyá válik.
Milyen igény hívta életre a szakmai napot?
A Sapientia Továbbképző Központ számára fontos, hogy a szakmai szellemiségünk, világlátásunk folyamatosan csiszolódjon. Ehhez pedig az kell, hogy megmutassunk valamit a világból és invitáljuk azokat, akik szívesen kapcsolódnak hozzánk: szupervizorokat, hallgatókat, és mindenkit, akit a témáink érdekelnek.
Az első alkalmat Gulyás Vince barátunk és kollégánk emlékének is szenteltük.
Négy inspirátor, négy irány bemutatása
A beszélgetést Tornay Krisztina Petra nővér moderálta, négy inspirátort kérve fel, hogy röviden bemutassák szakdolgozati témáikat.
Guba András, a képzés vezetője nyitó inspirációjában a jövőbe engedett betekintést — a rendszerek egyre halmozódó bonyolultságáról beszélt.
Kalmár Petra, frissen végzett, díjnyertes szakdolgozatíró hallgatónk a szupervíziót beavatásként mutatta be, ezáltal egészen új nézőpontból inspirálva a jelenlévőket.
Wayda Vera a szupervíziós jelenlétről és a csend szerepéről gondolkodtatott el bennünket.
Katona-Pucsek Kristóf saját, AI asszisztált önszupervízióra alkalmas számítógépes programjának tapasztalatait osztotta meg velünk.
A csendtől a mesterséges intelligenciáig
A beszélgetések rendkívül tartalmasnak és inspirálónak bizonyultak — olyan széles ívet jártunk be, amely a csend jelentőségétől egészen az AI használatáig terjedt. Pontosan az a sokszínűség jellemezte ezt a délutánt, amit reméltünk: különböző nézőpontok, közös gondolkodás, és egy közösség, amely szívesen tér vissza egymáshoz.
2026 márciusában folytattuk és azóta is tart a hagyomány.
Húsz év érlelődése: a második szakmai nap
2026. március 26-án gyűltünk össze másodszor a Sapientia szupervizor képzésének szakmai napján és ezúttal már egy új fókusszal: mi történik egy szakdolgozati témával húsz év szakmai gyakorlat után?
A cél egyértelmű volt: a két évtizede végzett szupervizorok osszák meg tapasztalataikat arról, hogyan érett, alakult a témájuk az idő és a tapasztalat hatására ezzel inspirálva a jelenlévőket.
Három inspirátor, három egészen más utat bejárva
Guba András piarista atya, a szupervizor képzés vezetője nyitotta a sort — immár másodszor. Témája: a bennünk élő mások. Bemutatta, hogyan formálták az általa hordozott generációs jellemzők a szakmaiságát — általánosságban, és konkrétan szupervizorként is. Egy mondata különösen megragadt: „Ha nem szupervizor lennék, földműves lennék.”
Kárpáti Gábor az intuíció természetét hozta közel hozzánk, hiszen szakdolgozata is pontosan erről szólt: az intuícióról a szupervízióban. A legfontosabb felismerés, ami megmaradt: mindannyiunknak vannak intuícióink a fejlesztő munkában, és minél bátrabban hagyatkozunk rájuk, annál izgalmasabb feladat tudatosítani és tudatosan használni őket.
Pázmándi-Szakács Viktor tanszupervizorunk a ki- és ki nem mondottság témáját osztotta meg velünk, egy nagyon személyes utazás formájában. Megmutatta, milyen fázisokon át vezet az út a ki nem mondottságtól a kimondásig.
Több mint 30 kolléga — és egy közös döntés
A szakmai napon több mint 30 kolléga megtisztelő jelenléte és visszajelzései meggyőztek minket: ez a forma működik, és folytatni kell.
A döntés megszületett: 2026-ban negyedévente megrendezzük a szakmai napot.
A következő alkalom: 2026. június 11. Ha ott voltál — köszönjük az inspirációt. Ha nem — legközelebb csatlakozz hozzánk!
Húsz év távlatából: szakmai napok sorozat a Sapientián
Mi lett a szakdolgozati témánkból két évtized múltán?
Június 11-én közel harmincan gyűltünk össze a Sapientia Főiskola dísztermében — immár harmadik alkalommal —, hogy a szupervizor képzés szakmai napján közösen gondolkodjunk a szakmánkról. Nemcsak egymásnak, hanem mindenkinek, akit érdekel ez a terület. E napot Répássy Helga kollégánk moderálta.
Egy izgalmas kérdés, amitől nehéz nem elgondolkodni
A nap gerincét egyetlen kérdés adta: mi történt az elmúlt 20 évben azzal a témával, amiről egykor a szupervizori szakdolgozatunkat írtuk?
Ami akkor fontos volt, hogyan válik fontossá ma? Merre mozdult a gyakorlatban?
Nem hagyományos előadásokat hallgattunk. Az előadóinkat téma-inspirátoroknak kértük fel: nem arról beszéltek, mit kell tudni, hanem elhozták a saját témájukat, hogy minket is gondolkodásra késztessenek.
Három inspiráló történet
Veres Kata azt mutatta meg, hogyan vált ő — látássérültként — kiegyensúlyozottá egy számára szinte láthatatlan területen, a nonverbális kommunikációban. És hogyan visz azóta is olyan csoportokat, ahol ez a téma komoly kihívást jelenthetne.
Varga László a „szupervizor torzója” témáját hozta el. A beszélgetés végül nem a szakdolgozatról szólt, hanem valami mélyebbről: arról, hogy szupervizorként szakmai személyiségünk soha nem kész, hiszen folyamatosan alakul, állandó „félkészségben” van.
Bognár Nándi már a szakdolgozatában is a jó kérdés természetét kutatta. A téma azóta is csiszolódik benne — mára már két, kérdésekre épülő ember- és szervezetfejlesztő kártya-, illetve társasjátékot is alkotott belőle.
Közös gondolkodás, kisebb és nagyobb körben
Az inspirációk után kisebb csoportokban, majd közös körben jártuk körbe azokat a témákat, amelyek minket, jelenlévőket leginkább foglalkoztattak, mindvégig a szakmánk középpontba állításával.
Mi következik?
Az előadás-inspirációk hamarosan elérhetők lesznek a Sapientia Továbbképző Központ szupervizor képzésének YouTube-csatornáján. Addig is néhány kép a rendezvényről ízelítőül.
A következő szakmai nap időpontja: 2026.szeptember 9., 17 óra. Írd be a naptáradba — nem szeretnéd kihagyni!
Pázmándi-Szakács Viktor
Szervezetfejlesztő – szupervizor, coach
#sapientia #szakmainap #szupervizor #szupervízió