Kerülhetünk többször életünkben olyan helyzetbe amikor fizikailag, érzelmileg kilátástalannak, megrekedtnek érezzük magunkat. Tehetetlenül, sokszor beszűkült tudatállapotban nem tudunk másra gondolni csak arra, ami velünk megtörtént vagy a bennünk megjelenő krízisen “pörögve” nem találjuk a kiutat és a megfelelő megoldást.
Szupervízióban felajánljuk, hogy “keressük meg az erőforrásainkat”. Ez az erőforráskeresés ad a jelenhez is támaszt, de alapja az általános jóllétnek is.
Azokat a velünk született belső és a környezetünkben található külső erőforrásokat érdemes gondozni és tudatosítani amelyek a testi, lelki egészségünket végső soron a túlélésünket biztosítják.
Emellett izgalmas megtalálni azon erőforrásokat is, amelyek épp a tanulásainkból jöhetnek, akár az adott elakadás reflektálásából adódnak, új felismerések, új képességek, friss tudások. Gyakran a krízisek hozzák elő leginkább ezen erőforrásainkat. Jó eséllyel az érzelmi munkából érkező, saját működésünket támogató elemek fantasztikus segítőtársainkká válhatnak. Hogy csak egy példát hozzak: az érzések felismerése és megélése hozhatja az elfogadás képességét, és ehhez társuló önelfogadás a krízisekben alaperőforrás.
A szupervíziós üléseken először a szupervizor a szupervizálttal közösen feltárják a szupervizált belső erőforrásait, közösen rájuk látnak, körbe járják azokat. Ezek az erőforrások lehetnek bizonyos képességek, tulajdonságok, érdeklődési területek, kompetenciák, attítűdök.
A belső erőforrásaink mellett a hozzá szorosan kapcsolódó külső erőforrásaink jelenléte és annak tudatos használata is átbeszélésre kerül egy szupervíziós folyamatban.
Ilyen például a munkánk adta erőforrás, amely a anyagi biztonságot és a rendszeres életvitelt adja vagy a körülöttünk lévő szociális háló, a család, szomszédok, barátok, de szorosan ide kapcsolódik a természeti források elérése vagy a kulturális lehetőségek megélése is. Mind – mind fontos erőforrások lehetnek számunkra.
A felsorolt belső és külső értékeinkre sokszor nincs tudatos rálátásunk és nem is nagyon bízunk ezekben az erőforrásokban, nem merjük vagy sok esetben nem szívesen használjuk.
Megesik, hogy közvetlen családtagoktól sem kérünk segítséget, mert nem akarjuk zavarni őket, pedig erőforrásainkat tudatosan és célirányosan mindig fel tudjuk és fel is lehet használni saját egyéni céljaink elérése érdekében. Mindannyian az erőforrások egyfajta kincstárát hordozzuk magunkban. Ezt a tudatosságot segíti annak felismerése, hogy mi magunk is adunk segítséget, ösztönösen is, és konkrét kérésekre is. Ezzel a kölcsönösség természetes egyensúlyát is támogatjuk, nemcsak a magunk céljait.
Aki tud segítséget kérni, annak a saját erőforrásai is beindulnak. Egymást támogató kapcsolat van a külső és belső erőforrásaink között, valamint növeli a reziliencia képességünket is. A mozgásba lendülés érdekében bármelyik erőforrásunkkal elindulhatunk.
Az erre való tudatos rálátás, önmagunk aktivizálása, saját észlelésünk fejlesztése és kiterjesztése egy könnyítést adhat a különböző kihívásokkal szemben.
Érdemes magunkba és környezetünkre tekinteni, hogy céljaink elérésében ki és mi az, ami segíthet, támogathat minket.
#szupervizio #eroforrasok #ralatas #kornyezet #mszct
Szerzők:
Sélley Andrea
Joós Judit