Öngondoskodásom készlettára, és annak tudatosítása, szupervizori szerepemben
Az elmúlt években bővült a személyes és szupervizori eszköztáram, szakmai tapasztalatokkal gazdagodtam. Érzékeltem, hogy gyorsan változik a környezet, de nem sodródtam az eseményekkel, mert ráláttam szakmai fejlődésem lehetőségére, újabb távlatok nyíltak meg előttem.
Egyéni munkámban megéltem, milyen érzés változtatni rögzült szokásaimon, jobban megértettem a nehézségekkel és a kihívásokkal küzdő szakemberek problémáit. Azt is láttam, másképpen válaszolnak a visszatérő szupervizáltak az új nehézségekre, és erőt gyűjtenek a továbblépéshez. Gyakoroltam az önreflexiót, így hatékonyabban segítettem a másik szakember reflektív módját is, változását, hogy másképpen nézzen rá a megélt tapasztalataira.
A szupervíziós szakmai előadások, a konferenciák, a workshopok, a szupervizorok klubja, a nyári egyetem találkozója, az MSZCT-s együtt-gondolkodás helyszínei számomra az egymáshoz kapcsolódás, az értékek tiszteletének színterei voltak. Tanultam a hiteles visszajelzést, amely támogatja üzeneteim: úgy kommunikálok, hogy meg is halljanak engem.
Eddigi szupervizori szakmai élményeim, az új ismeretek, a tanult módszerek bővítették a segítő hivatásom készlettárát, melyet áthoztam és kiterjesztettem a 2024-es évre. Azt is látom:
- Érdemes gyakorolnom a nyitottságot és a feszültségek feloldását.
- Megtanulom elengedni a fájó tapasztalatokat, és átminősítem tanulássá.
- Érzem a felelősséget: a szavaknak ereje van, azzal bánthatok, vagy gyógyíthatok.
- Felvállalom a véleményem, mely tükrözni fogja minden megnyilatkozásomat.
- Fókuszálok arra a területre, amelyben a legjobb vagyok.
Mindennap teszek valamit magamért!
“És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits)
Jobban fókuszálok valódi céljaimra, figyelek azokra, akik értik gondolataim, és azonos értékrendet képviselnek. Azonosítom, ami számomra fontos: a családi háttér; a belső mentális terem ereje; a hatni tudás, a testmozgás, tudatos lélegzés és friss levegő hatása; a megállás; a testi-lelki-szellemi-társas jól-lét.
Szükségem van érzelmi stabilitásra a mindennapokban, minden órában. Tapasztalom, hangulati és érzelmi hullámzásaim kézben tarthatom.
Megteremtem a feltöltődés pillanatait, időt szánok az alkotó pihenésre. Csak úgy tudok önmagam lenni, támasza hozzátartozóimnak, kísérője kliensnek és szupervizáltnak, ha minőségi időt fordítok magamra.
Figyelembe veszem és betartom az ígért fogadalmaim: egészséges életmód és étrend, rendszeres sportolás, a nem halogatás, a stressz jobb kezelése, újabb relaxációs technikák, következetes meditálás, új nyelv tanulása, tárgyi dolgaim rendszerezése, érzelmeim és gondolataim lomtalanítása. A saját elvárásaim, akár az újévi fogadalmak, jobb önismeretre serkenthetnek, mert megmozgatnak, hisz “önmagunk megismerése az igazi bölcsesség”- ahogy Lao-ce vallja.
Hogyan gondolkodom és cselekszem tudatosan a 2024-es évben, szupervizorként?
Fenntartom a nyugalmam és türelmes leszek. Értékelem önmagam és az asztalra letett dolgaim.
- Lazítok. Elmélyülök a műalkotásokban, zenében, irodalomi művekben és a táncban.
- Aktivitásaimból lazán átkapcsolok az én-idő terére és pihenésre. Figyelem tudatosan környezetem.
- Értékelem a természetet, eggyé válok a táj látványával, a napsugár éltető erejével és fényével.
- A humorom az egészségem támogatja, segítségével elutazom a vidám kedélyállapot univerzumába.
- Használom a meditáció erejét, hogy jelen legyek a pillanatban, lassítok és értékelem a jelent.
- Behívom a hála érzését, amely kedvez a lelki egészségnek, mert észlelem, ami szép és előrevivő.
- Tudatosítom az elfogadást, tanulom az elengedést és a harmóniát.
- Mérlegelem a konstruktív energiám, lesz egy belső kohézióm. Erőt ad és cselekvésre ösztönöz.
- Hiszek az emberi méltóságban, a szupervizor személyiségének modellértékűségében.
Új érzésekkel, rátekintve más módon a történésekre, reflektálva önmagamra és mások megéléseire, tudatosan építem be a tapasztalati tanulás lehetőségét 2024-ben. Szupervizorként szemlélem a változás és fejlődés folyamatát. A bemerevedett feladatoktól a lehetőségek felé veszem az irányt. Ahogy Carl. R. Rogers mondja: „Azzá lehessünk, akik valóban vagyunk.”
Szerző: Szabó Gyöngyvér