MSZCT XV. Jubileumi Konferencia, 2026.06.06.
A jelentős kettős jubileumot ünneplő konferencia egyszerre adott teret az emlékezésnek és az előre tekintésnek. A kerekasztal-beszélgetésen visszatekintettünk a kezdetekre: amikor a kilencvenes évek második felében megszületett az Egyesület és a szupervizor képzés gondolata, majd az elképzelés valósággá vált, és helyet kapott a Károli Gáspár Református Egyetemen. Felidéztük a legfontosabb mérföldköveket, valamint azokat a meghatározó szakembereket, akik munkájukkal hozzájárultak a hazai szupervízió fejlődéséhez.
A múlt felidézése után a két plenáris előadás már a jövő kérdéseire irányította figyelmünket, olyan témákra, amelyek szupervizorként nap mint nap foglalkoztatnak bennünket. Dr. Nemes Éva előadásában a szupervízió társadalmi közegének változásait mutatta be, majd a szakmai identitás fogalmát járta körül. Különösen inspiráló volt végiggondolni, hogy milyen normák, értékek és szakmai definíciók rajzolják ki ma a szupervizori hivatás kereteit és sajátosságait.
Kánai András kreatív jövőkutató a mesterséges intelligencia és a társadalmi gyorsulás hatásairól osztotta meg gondolatait. Beszélt arról, hogyan alakítja át az AI használata az emberi működést, miként válhat az alkotás egyre inkább validálássá, és milyen következményekkel jár a folyamatos kontextusváltás. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy számos olyan tényező van, amely – legalábbis jelenlegi tudásunk szerint – nem automatizálható a szupervizori munkában. Ilyen az elfogadó jelenlét, a másik érzelmi állapotára való érzékeny figyelem, az erkölcsi ítélőképesség, az intenzív érzelmek befogadásának képessége, valamint a nonverbális jelzésekre hangolt, valódi jelenlét. Az a mély kapcsolódás, amely szakmánk egyik alapja, talán soha nem volt annyira értékes, mint napjainkban.
A szakmai workshopok lehetőséget teremtettek új ismeretek és eszközök megismerésére. Foglalkoztunk az önegyüttérzés és öngondoskodás jelentőségével, a testtudatosság szerepével a szupervizori munkában, saját belső szupervizori teamünk működésével, a szupervízió közösségformáló erejével, az etika jövőjével, valamint a művészetterápiás eszközök alkalmazásának lehetőségeivel.
A World Café beszélgetéseket az együtt gondolkodás, a közös reflexió és a szakmai jövő tervezésének szolgálatába állítottuk. Olyan kérdésekre kerestük a válaszokat, mint hogy mit jelent számunkra a szupervizori szakma és az MSZCT, milyen gyakorlatokat érdemes tovább vinni, min lenne fontos változtatni, mi segítené az aktívabb közösségi részvételt, milyen fejlődési irányokat látunk magunk előtt, illetve hol képzeljük el az Egyesületet és a szupervizori szakmát tíz év múlva és hogyan látjuk a szakmát nemzetközi szinten. Az elindult termékeny párbeszédet szeretnénk folytatni: az összegyűlt gondolatokat és javaslatokat szintetizáljuk, és a további szakmai munka alapjaként használjuk fel.
A nap során számtalan értékes találkozás és beszélgetés született, amelyek tovább erősítették szakmai közösségünket és az összetartozás érzését. Felemelő volt megtapasztalni, hogy az inspiráló előadások, a kerekasztal-beszélgetés, a workshopok és a World Café mellett mennyi fontos emberi kapcsolódás is létrejött. Jó volt újra átélni, hogy értjük és megtartjuk egymást, és hogy közös küldetésünk van a magyar társadalom önreflexiójának, szemléletének és mentális jóllétének formálásában.
A jubileumi ünneplésből természetesen nem maradhatott el a születésnapi torta, a közös koccintás és az éneklés sem. A szellemi feltöltődést nyújtó napot egy jó hangulatú, élőzenés táncház zárta, amely méltó befejezése volt ennek a különleges alkalomnak.
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek az ünnepnek.
Találkozzunk jövőre is!
Szántó Renáta
Szupervizor-coach, Ifjúsági coach & tréner, az MSZCT titkára
#szupervizorok #MSZCT #szakmaiidentitás #önreflexió #múltésjövő #AIéssegítőmunka #összetartozás #folyamatostanulás